A Ki ölte meg az apámat egy intim történet, mégis a politikai környezet és a társadalmi felelősség kérdése áll a középpontban. Az előadás arra tesz kísérletet, hogy ötvözze a bábszínházat a kortárs tánccal, a szövegkórust a politikai kiáltvánnyal és az alkotók személyes vallomásaival.

Az Orlai Produkció a Fügével közösen mutatja be az Egyasszony című darabot Tenki Réka előadásában.

Az örökség
Füge Produkció

Magyarországon orvoshiány van.
Magyarországon gyerekhiány van.

“Egyszerűen nem lehet ezekbe a rendszerekbe belelátni. Hogyha nem vagy benne, hogyha nincs belső ember, aki beszél, akkor ezek a dolgok nem derülnek ki.”

Noémi dühös, mert szakított vele a barátja, Beni. Beninek valahogy elege lett, és azt mondta, térre van szüksége. Hogy tudjon gondolkodni. Mert ha együtt vannak, akkor nehezebb átlátnia, hogy mit ad fel kettejükért. Dühítő.

Legjobban a nőktől féltem - mondja a fiú, akinek egyetlen nap alatt a szemünk láttára hullik szét az élete, majd veszíti el a szerelmét, és hirtelen egy önismereti zsákutcában találja magát. Házszám sehol, tábla nem jelzi a menetirányt, az útvonaltervező nem reagál, és ahelyett, hogy segít- séget kérne, lehajtott fejjel megy tovább.

… és a kisember megérkezik a rideg világba és magára marad, leszakad Martáról, leszakad mindenkiről, magára marad, és ha elérkezik az ő ideje, elporlik és visszatér oda, ahonnan jött, semmiből lett és semmivé lesz, ez az élet rendje, embernek, állatnak, madárnak, halnak, háznak, szerszámnak, minden létező lénynek és tárgynak ez a sorsa. (Jon Fosse: Reggel és este)

Szofi egy kislány. Egy macska. Egy kis virág. Szofi Bálint anyukája. Bálint Szofi anyukája. Nagypapája. Főnöke. Kertésze. Keresztje. Kaspója. Levegője. Szívének gyöngyháza. Szofi Bálint utolsó gondolata elalvás előtt. Bálint Szofi első gondolata ébredéskor. Szolint. Báfi. Szobál. Filint.

Hol van a határ diktatúra és szervezett iskolarendszer között?
Hol van a határ felnőtt és gyerek között?

Kislányom, mondd, hogy nem igaz!
történetek a hátországból
dokumentarista koncert-színház

Előadásunk hihetetlen kalandra, nagyszerű felüdülésre invitálja a nézőt: elkalauzolja a munkahelyére, egy ablaktalan irodába. Az ízléstelen nyakkendők, a görbe hátak és lapos seggek, a kornyadozó páfrányok, átláthatatlan excel táblázatok, az agyzsibbasztó kollégák és a mindent felőrlő hiábavalóság birodalmába. Az előadás a DEKK projekt része.

Kinek és minek akarunk megfelelni a szex soràn? Hogyan kell elmenni? Ti már hányszor? Mit csináljak, hogy nekem és a partneremnek is jó legyen? Neked hol a határ? Egyaltalàn mit nevezünk ma szexnek? Nektek mi az intimitáshoz fűződő viszonyotok? Használod még a képzeleted, vagy csak a pornó? Hány centis szőr elfogadható még? Mikor kell elővenni az óvszert?

„A nő nem férfi, a férfi nem nő. Ennyi.”

Az 1920-as évek elején a nyolcéves Károly és a négyéves Anna szüleit szinte egyszerre viszi el a spanyolnátha, a gyerekek pedig árvaházba kerülnek. Fél évszázaddal később ugyanebben a családban az ötéves Eszter szokatlanul meghitt kapcsolatot alakít ki a nagyapjával.

„Az élet szép. De még milyen szép! Vajon kezdődhet így egy történet? Idáig kéne, hogy eljussunk, nem? Ha most jobban belegondolnék, rájöhetnék, hogy elég nagy bajban vagyok. Én, e csodás, porlékony teremtménye eme felfoghatatlan univerzumnak. Azon is törhetném a fejem, ezen a kedves kis padon üldögélve, hogy vajon meddig élek még?