Szofi egy kislány. Egy macska. Egy kis virág. Szofi Bálint anyukája. Bálint Szofi anyukája. Nagypapája. Főnöke. Kertésze. Keresztje. Kaspója. Levegője. Szívének gyöngyháza. Szofi Bálint utolsó gondolata elalvás előtt. Bálint Szofi első gondolata ébredéskor. Szolint. Báfi. Szobál. Filint.

… és a kisember megérkezik a rideg világba és magára marad, leszakad Martáról, leszakad mindenkiről, magára marad, és ha elérkezik az ő ideje, elporlik és visszatér oda, ahonnan jött, semmiből lett és semmivé lesz, ez az élet rendje, embernek, állatnak, madárnak, halnak, háznak, szerszámnak, minden létező lénynek és tárgynak ez a sorsa. (Jon Fosse: Reggel és este)

Egy tanár és diákja. Számtalantan és nyelvélesztő. A tudás hat alom, a kié(?) a nyelv, azé a hat alom. Képnélülitelenség Túltolt, szadomaszó zózuhatag. Átludományos blöffentések és kerkédő busaságszólamok. Budapest és Szarvas, na meg Bratyiszlava, metroproliszok sötét odala. A tanár retentő húmora, mintamiénk. Letépetett nyelvirágok, nagy sebességű átmenő szósztráda.