Egy tanár és diákja. Számtalantan és nyelvélesztő. A tudás hat alom, a kié(?) a nyelv, azé a hat alom. Képnélülitelenség Túltolt, szadomaszó zózuhatag. Átludományos blöffentések és kerkédő busaságszólamok. Budapest és Szarvas, na meg Bratyiszlava, metroproliszok sötét odala. A tanár retentő húmora, mintamiénk. Letépetett nyelvirágok, nagy sebességű átmenő szósztráda.

“Egyszerűen nem lehet ezekbe a rendszerekbe belelátni. Hogyha nem vagy benne, hogyha nincs belső ember, aki beszél, akkor ezek a dolgok nem derülnek ki.”

… és a kisember megérkezik a rideg világba és magára marad, leszakad Martáról, leszakad mindenkiről, magára marad, és ha elérkezik az ő ideje, elporlik és visszatér oda, ahonnan jött, semmiből lett és semmivé lesz, ez az élet rendje, embernek, állatnak, madárnak, halnak, háznak, szerszámnak, minden létező lénynek és tárgynak ez a sorsa. (Jon Fosse: Reggel és este)