„Tündér Tercia háza körül különös szél támadt, lobogtatta a lakodalmi tüzeket, lebegtette a táncolók ruháit, bedudált a kéménybe. Király Kis Miklós, maga sem tudta, miért, elszomorodott. Kiosont a kertbe, a szélbe tartotta az arcát.

- Mit akarsz, te szél, miért szomorítasz?

A szél csak sírt, sírdogált körülötte, és mintha egy vörös hajtincset látott volna, egy szeplős arcot.

Király Kis Miklós, a győztes, állt szomorúan a kertben.”

Lázár Ervin meséjében három fiatal boszorkány, Rilla, Marilla és a szeplős kis vakarcs, Amarilla azt a feladatot kapja Anya-Banyától, hogy veszejtsék el Király Kis Miklóst. Amarilla első látásra beleszeret a hős királyfiba, aki azonban Tündér Terciát, a világ legszebb lányát keresi. Meg is találja, meg is szabadítja a sárkánytól, és Amarilla segítségével a boszorkányok minden mesterkedése ellenére megszerzi az aranyszőrű táltos csikót, kiállja az összes mesebeli próbát. Anya-Banya büntetésből széllé változtatja Amarillát, mert megszerette és megsegítette a királyfit, aki boldogan él Tündér Terciával, míg meg nem hal… de ahányszor csak feltámad a szél, elszomorodik, mert eszébe jut a legkisebb boszorkány, akinek a boldogságát köszönheti.

Lázár Ervin Ámi Lajos népmesei motívumokból szőtt történetét meséli újra. Seprűn lovagoló boszorkányok, láncra vert sárkány, szélsebesen vágtató táltos lovak elevenednek meg a fordulatos történetben, amely a rengeteg kaland, csoda és átváltozás mellett leginkább mégis a szerelemről és az önfeláldozásról szól.

Fotó: Éder Vera