Alma H. Bond: NÉVTELENÜL

A szerző Szerelmem, Rodin című művét fordította Acsai Roland

Színpadra alkalmazta, a látványt tervezte, rendezte és előadja: Molnár Nikolett

„Őrült vagyok? Én vagyok őrült, vagy a kor, amiben élek?”

Monodráma a tragikus sorsú Camille Claudel életéről; valamint korrajz a XIX. századi Franciaországról, társadalmi megítélésről, a női egyenjogúság hiányáról, szabadságvágyról...

A kivételes tehetségű, merész szobrásznő egész létezését a szűnni nem akaró alkotásvágy határozta meg. Ez összeegyeztethetetlen volt a kor-, valamint nagypolgári családjának filozófiájával.

Auguste Rodin tanítványaként kezdett kibontakozni egyénisége és nőiessége, munkakapcsolatuk hamar szenvedélyes vonzalommá alakult. Modellje, múzsája, segédje, szeretője, és konkurenciája lett a mesternek. Viharos viszonyuk egy évtizedig tartott. 

E várakozásokkal teli, boldog időszakban „Az alkotás volt a szerelem, és a szerelem maga az alkotás.”

Camille szárnyalt, de soha nem ismerték el, mert nőként egy olyan korban született, ahol a közvélemény szerint rendbontó, erkölcstelen és megbotránkoztató a szobraira jellemző érzékiség. 

Epigonnak bélyegezték, pedig alkotásai teljes egészében saját élettörténetét tükrözték, mint egy önvallomás.

Camille erősen hitt saját képességeiben, képzelőerejében, és függetlenségében, de megtörték. 

Élete utolsó harminc évét a világból kirekesztve, élve eltemetve, arcát és nevét elveszítve töltötte. 

Az előadás Camille Claudel levelei, Alma H. Bond pszichológus naplószerű írása alapján készült.