Az ógörög mítoszok mind a mai napig meghatározó módon alakítják önmagunkról és a világról alkotott képünket, és az Antigoné ennek talán legjobb példája. A történet szerint egymás kezétől hullt el Oidipusz két fia – a Thébát védő Eteoklész, s az ellene törő Polüneikész. Théba új királya, Kreón parancsot ad, hogy az előbbit illőn temessék el, mint hazája hősét, az utóbbit viszont senki ne merje halotti tisztességben részesíteni, hisz egy a saját hazáját a hatalom megszerzése érdekében fegyverrel és idegen szövetségesek segítségével megtámadó hazaárulóról van szó. Úgy véli, hogy neki, mint uralkodónak joga van bármilyen törvényt hoznia, ami az ország érdekét szolgálja. Nem sokkal ezután elfogják Antigonét, aki nem is tagadja, hogy fivére holttestét homokkal fedte be az isteni parancs szerint, hisz ő csak olyan ősi törvényt fogad el, ami az istenek és a polgárok támogatását is élvezi.

A testvéri szeretet vagy a halottak rituális eltemetésének törvénye márpedig az istenek által alkotott s fenntartott világrend egészébe illeszkedik. Szophoklész alapművében mindenkinek igaza van, és az egymásnak feszülő igazságok okozzák a tragédiát. A Pécsi Nemzeti Színház, a saját operatagozata adta lehetőséget kihasználva, új formanyelv segítségével és újraértelmezve kívánja megszólaltatni az előadásban a Kart, ezért annak szövegeire Faragó Béla zeneszerző operai ihletettségű zenét komponál.

Homokanimáció: Cakó Ferenc

Fotók: Körtvélyesi László