Dario Fo, Franca Rame - Asszonysorsok - Az ébredés / A magányos asszony.
Színmű. Fordította: Nyerges László.

1. AZ ÉBREDÉS

„ Ébredj, ébredj kicsikém…rohanunk a bölcsibe, mert, ha hét óra után érkezünk, bevágják az orrunk előtt az ajtót…Csurom víz vagy, nyakig pisis…most a mama megmossa a popsit…Hozom rögtön a meleg vizet...Hogy a nyavalya törné ki, nem jön a víz, megint nincs nyomás…Most mi lesz velem? Micsoda lakás! Micsoda ház! Mind a háromszáz lakásban egyszerre kezdenek mosakodni! Mindnyájan ugyanabban az órában, persze hogy kimarad a víz…Gyorsan, gyorsan, zárjam el a csapot, még az hiányzik, hogy elárasszam a lakást.Most mivel öblítsem le a szappant? Törné ki a nyavalya...”

2. A MAGÁNYOS ASSZONY

„ Magánál van valaki a lakásban? Nincs egyedül? A fia? De bolond vagyok, nekem is van gyerekem, kettő is. Az egyik fiú, a másik kislány. Nagyon helyesek, majd meglátja… Nem, nincs itthon a kislányom, ő iskolában van… A fiúcska mindig itthon van, de most éppen alszik. De abban sincs köszönet, ha ébren van, mert szinte mindig éjjel riad fel, és olyan hangosan kezd bőgni, hogy azt hiszem, kifutok a világból!... Én nem panaszkodom, jól érzem magam itthon… Mindenem megvan, a férjem mindenről gondoskodik: mosógép, kilencfokozatú mosogatógép, három kuktafazék, elektromos tűzhely, turmixgép, és minden helyiségben szól a zene… Kell ennél több?

Járt hozzánk bejárónő is, csak néhány órára, és az is olyan jó volt, kellemesen töltöttük el az időt, közben beszélgettünk mindenről, mert biztosan nem hiszi, de nagyon szeretek beszélgetni. Maga is szeret? ...