„Az élet szép. De még milyen szép! Vajon kezdődhet így egy történet? Idáig kéne, hogy eljussunk, nem? Ha most jobban belegondolnék, rájöhetnék, hogy elég nagy bajban vagyok. Én, e csodás, porlékony teremtménye eme felfoghatatlan univerzumnak. Azon is törhetném a fejem, ezen a kedves kis padon üldögélve, hogy vajon meddig élek még?

Anna Woltz varázslatos meséje most először kel életre a magyar színpadon – egy érzékeny, humoros, képzelettel teli történet két gyerek barátságáról, akik kezdetben nem értik egymást, de talán épp ezért van egymásra a legnagyobb szükségük.

Önironikus este, élveboncolás szóközökkel, szerepjátékokkal a valóság elfogadásáért. Az ember erotikus megtestesülése és tárgyiasulása. Nyilvános body shaming.