„Karaokesztár a peremen!!! Ez a show egyedülálló kezdeményezés, hiszen még sohasem volt példa arra, hogy egy ilyen picinyke és szegény határ menti falu, mint a miénk, egy ilyen nemes és nagyszerű vállalkozást valósított volna meg. Ez az esemény méltó módon járul hozzá a mindössze 300 lelket számláló település erkölcsi és gazdasági felemelkedéséhez! Legyenek velünk! Szurkoljanak nekünk!!!”

Ezzel az üres, szánalmasan ismerős szöveggel próbálja meg eladni a vidéki tévé show szervezője a mai médiára oly jellemző olcsóságok egyikét a falubelieknek. Brestyánszky Boros Rozália drámája erősen ironizálva, de kegyetlenül teszi fel kérdéseit: mi történik akkor, ha a modern kor váratlanul tör be vívmányaival – mobiltelefon, tévékamera, laptop, skype – egy falucska egyszerű lakóinak megszokott életébe. Zavar, félelem az újtól, értetlenség és meghasonlottság. Miért nevez be, magát nevetségessé téve, boldog-boldogtalan egy lehetetlenül gagyi tévés vetélkedőbe a fődíj ígéretén kívül, mely számukra elképzelhetetlenül nagy összeg, háromszázezer forint. Hogy történhet meg, hogy valaki épp háromszázezer forintos számlát roamingozik össze a fia által küldött laptopon anélkül, hogy ismerné annak a működését? Generációk, egymástól végzetesen eltávolodott világok találkoznak össze pillanatokra ebben a különös darabban, és mennek el könyörtelenül, tehetetlenül egymás mellett. Az erkölcsi és gazdasági fellendülésből végül semmi se lesz. De mi marad utána a csalódáson, a kapcsolatok lehetetlenségének felismerésén túl?

Egy könnyed, szórakoztatónak tűnő előadás mély társadalmi üzenettel: zene-tánc-show és a kőkemény valóság egy színpadon! Sorsok, céltalan életutak oldódnak fel az álom, a fény, a pompa áhított világában, hogy azután végleg megsemmisüljenek Az előadás művészdarabként hatalmas közönségsikert tudhat magáénak, amely amellett, hogy felsorakoztatja az ismert és közkedvelt slágereket, komoly problémákat boncolgat. Generációk, egymástól végzetesen eltávolodott világok találkoznak össze pillanatokra, és mennek el könyörtelenül, tehetetlenül egymás mellett. Álom és valóság olykor összekeveredik, a realitást felváltja a szürreális. A speciális technikai elemek, a látványtechnika különleges atmoszférát teremt egészen a légypapíros kocsmától a show fényes, csillogó gazdagságáig. Bizonyos pontokon szerephez jut maga a közönség, dönt, pontoz vagy akár énekel is.

A darabtemetés:

A darabtemetés egy régi színházi szokás az utolsó utáni előadáson, meglepő fordulatokkal. Azon nézők számára egyaránt ajánlják, akik már látták és akik még nem látták a darabot! A Csörte című előadás a 2012-es bemutató óta folyamatosan repertoáron van, a színészek, a nézők, a produkcióban részt vevő színházi szakemberek rendhagyó formában búcsúznak el az előadástól, mielőtt végleg leveszik a műsorról. Ezen az estén bármi megtörténhet! Furcsaság, odaillő vagy oda nem illő plusz poén, kifacsarás, jelenet „feje tetejére állítás”, ami garantált. Előfordulhat, hogy más drámák hősei suhannak át a színen vagy szokatlan dallamok csendülnek fel. Az alkotók van, amit előre megbeszélnek, de senki sincs biztonságban, bármikor robbanhat az improvizációs bomba.