Demerung (Csehov Meggyeskertje)
Narratíva

A demerung filmes szakkifejezés, azt a néhány percet jelöli napfelkeltekor vagy napnyugtakor, amikor a fényviszonyok gyorsan és drámaian megváltoznak. Ilyenkor lehetséges éjszakai felvételeket rögzíteni, miközben van még némi fény.
A történetben különös jelentősége van e napszaknak: A tudatalatti, és a természetfölötti itt ér össze. A képzelet és valóság határai elmosódnak,  mindezt pedig a sötét, vagy a vakító világosság követi.
A sötét, melytől oly gyermekien félünk, és az a fény, melyben a szembenézés egymással és magunkkal még a sötétnél is félelmetesebb felnőttként.

Egyéni sorsoknak és idegrendszereknek a megértésével hozzáférhetővé válik egy absztrakt problémakör: az értelmiség hogyan válhat kiszolgáltatottá, tehetetlenné jelenünkben? Ki lép a helyére, mit kezd a felelősséggel?
Ljuba rossz döntéseit, és egy ezekből fakadó személyes traumát követően Párizsig menekül a felelősség elől. Ott összeroppan, feladja életét. Az utolsó pillanatban hozza haza családja, az otthon azonban nem csak komfortot jelent: szembe kell néznie országának, és közegének konok változatlanságával. Az alakuló új világrendben a változásra képtelenek széthullásra vannak ítélve.
Egy tornádó közeleg a szereplők felé eltéveszthetetlenül, miközben a legtöbben a vihar előtti csendben is megszokásaikkal vannak elfoglalva. Ami egyébként átkozottul humoros, felszabadító, szenvedélyes.
Olyan emberi mindez.

Szereplők
Ljuba............................ KURTA NIKÉ
Ánya............................. LADÁNYI JÚLIA
Várja............................ PETŐ KATA
Ljonya.......................... TERHES SÁNDOR
Lopahin........................ KÁRPÁTI PÁL
Petya............................ EGGER GÉZA
Jepihodov..................... DOMOKOS ZSOLT
Dunyasa....................... BARNA LILLA
Jása............................. VIKTOR BALÁZS
Firsz............................. HAJDUK KÁROLY
 
Alkotók
Rendező: Hegymegi Máté, Kovács D. Dániel
Produkciós Manager: Beke Anna
Fény, Technika: Jankó Mátyás
Zene: Tarr Bernadett
Szcenika: Fekete Anna

A szövegkönyv Morcsányi Géza fordításából indul ki.
Köszönet Székely Gábornak.