Becsületes, egyszerű és dolgos teremtés. Vízyné nem győz dicsekedni:  Nem volt torkos, nem igényel pénzt, nem tart szeretőket, egyetlen szenvedélye a munka. Még a házat is csak Vizyné kifejezett kérésére hagyja el. Mindenfelé híre ment, mindenki róla beszélt, s mikor az emberek találkoztak vele az utcán, mindig megfordultak utána, és megcsodálták. Minden idillikusnak tűnik hát egészen egy fogadásig, amit 1920. május 28-án Vizy Kornél ad: államtitkárhelyettesé nevezték ki. A fogadás is idillikus hangulatban zajlik. A tavasz érkezése, Vizy kinevezése, a gratulációk az est folyamán - nem vetül árnyék  a Vizy-házaspár boldogságára. Amikor az utolsó vendégek  elmennek, Vizyiék is aludni térnek. Öt perccel később Anna belép az ebédlőbe…

„Édes Anna, a vízivárosi cseléd, egy éjszaka több késszúrással meggyilkolta Vízyéket, a gazdáit. Tettét beismeri, annak okára azonban nem tud magyarázatot adni.” Ezek a tények. A krimi műfajának szabályai szerint viszont a legfontosabb és legizgalmasabb kérdésre még válaszolnunk kell: ami történt, miért történt? Hogyan válhat egy fiatal lányból gyilkos? Hogyan lehet a mintaházaspárból áldozat? Milyen történések vezettek el a sorsszerű gyilkossághoz? Ezt firtatja a Vizsgálóbíró és az események rekonstruálása révén a történet megelevenedik…

Színpadra alkalmazta:  Thuróczy Katalin

Szereplők:

Édes Anna: Kiss Viktória  
Vízyné: Vanya Tímea
Vízy: Boronyák Gergely
Viszgálóbíró: Timkó János
Ficsor: Szemán Béla
Jancsi: Szász Borisz
Stefi: Szoták Andrea        

Rendező: Dósa Zsuzsa