Hunyady Sándor (1890-1942) vígjátéka egy léha nyáréjszaka fülledt hangulatát jeleníti meg, finom társadalomkritikával fűszerezve. A darab a boldog aranykor idején játszódik, a harmincas években, amikor már elfelejtették az I. világháborút, s még nem gondolnak a II.-ra - flörtölnek, házasodnak, táncolnak, élvezik az életet. A darabban olyan új elemek jelennek meg, amivel korábban nem találkozhattunk a magyar színműírásban. Elsősorban a szexualitás nyílt megvallása, az inas megaláztatásának finom, mégis erőteljes kritikája, ugyanakkor először jelenik meg a szolga véleménye is. A Vőlegény és a Menyasszony házasságra készül. Csak az a baj, a Menyasszony mást szeret, s egyáltalán nincs ínyére a Vőlegénye közeledése, aki viszont majd szétdurran éledező férfierejétől. A kikapós özvegy szóba sem jöhet, mert hárman is dongnak körülötte, a faluban nem ismeri a járást, így csak az Inas választottja, a Komorna marad. Kis híján in flagranti helyzet alakul ki, előkapják a pisztolyt, lövések dörrennek... Szerencsére senki sem terül el holtan. A Ház (kissé álmatag) Ura, de főleg a Ház Úrnője úrrá lesz a helyzeten: a párok megtalálják egymást... (Eltérő befejezése van a novellának és a vígjátéknak - nyilván a korabeli nézői igénynek megfelelően.)