Mi lenne, ha egy mai színészben öltene testet?
Mi történne, ha a mai színész a legendás előd személyén keresztül beszélne saját életéről és színészetéről?
Mit mutat a tükör a tükörben?


Én, Edmund Kean, Shakespeare hőseinek személyes képviselője, ki ugyan nem játszani születtem, sem tetszelgő tükörnek udvarolni, ki szertelen szeret, s nem okosan, ma este, az Úr 1833. esztendejének március 25. napján úgy döntöttem, mégis eljátszom Önök előtt az életem, s újraélem legendás szerepeimet, amelyek annyi emlékezetes percet okoztak szeretett közönségemnek. Ismét látják majd a bosszúvágytól fűtött, de tehetetlen herceget , az öldöklő skótot , kit asszonya tüzel, az agg királyt , gonosz leányai áldozatát, a torz királyt , ki elveszejti koronáját, a büszke zsidót meg a zöld szemű szörny gyötörte mórt , s mennyi mindent még, ó Isten, mert e kakasporondon elfér ám a nagyvilág s az élet, mi bizony csak egy tűnő árny, csak egy szegény ripacs, mint jómagam, kit ezúttal is ajánlok kegyelmükbe. Jöjjenek hát- kell-e könyörögni?-, mert lesz tánc Harlekin-jelmezben, poézis egy kevés, brandy minden mennyiségben, s a többi - néma csend.