Koccanás

Mint címe már sejteti, a kiindulópont az, hogy (a főváros egy forgalmas helyén) egy autó belemegy egy másikba. Ez az elemi esemény láncreakciót indít el, autók kilométer-hosszú sora koccan egymáshoz, s majdnem egy egész napra megbénul a forgalom. Spiró ezzel a helyzettel a dramaturgia egy alapképletét alkalmazza nagyon életszerű módon: sok különféle embert összehozni egy – elhagyhatatlan – helyen, s így mintegy természettudományos módszerrel megteremteni egy olyan kísérleti szituációt, amelyben tisztán figyelhetők meg a törvényszerű reakciók, folyamatok. Az autósok kiszállnak kocsijukból és kapcsolatokba lépnek egymással, az ott lakók természetes módon ugyancsak belépnek a történésbe, sőt egyre újabb szereplők és embercsoportok keverednek véletlenül arra, s kerülnek így bele a szituációba, és ez a folyamat a darab előre haladtával egyre abszurdabbá válik. A figurák mindinkább megvalósítják önmagukat, megmutatják jellemüknek és életszerepüknek működését, s ezt a kifejlést maximálisan felfokozza a szereplők számának egyre lidércesebbé és ugyanakkor nevetségesebbé váló felszaporodása. A mennyiségnek ez a folyamatos növekedése, ami persze egyszersmind a jellegzetes embertípusoknak, életstratégiáknak, érvényesülési módoknak és viselkedésformáknak a szaporodását jelenti, a mai magyar élet valóságos enciklopédiáját tárja elénk. A komédiában mindent az ismerősség és a kétségbeejtő nevetségesség kettős élményével fogadunk. A kép, amely a komédiából kibontakozik, egyszerre végtelenül mulatságos és visszataszító.