A monodráma legnagyobb érdeme feszes dramaturgiája, a naplórészletekből kibontakozó szerelmi háromszög fordulatokban gazdag, tanulságai időtlenek: egy gajra ment házasság végnapjai elevenednek meg, az író és neje harcaival, a megcsalatás poklával, az önelemzés marcangoló fájdalmával, és a harmadiknak jutó lángolással.”

„Koltai Róbert életének talán legjobb szerepében…egészen új minőségben lép elénk: minden mondata él. Az első sorból nem lehet nem észrevenni, mennyire nem pusztán a szerepre és a szövegre fókuszál, hanem folyton kifelé is figyel, pásztázza, teszteli közönségét: interakciót keres. Nem ragozom tovább, ha tehetik, ne hagyják ki.” (Pais-Horváth Szilvia)