A Ki ölte meg az apámat egy intim történet, mégis a politikai környezet és a társadalmi felelősség kérdése áll a középpontban. Az előadás arra tesz kísérletet, hogy ötvözze a bábszínházat a kortárs tánccal, a szövegkórust a politikai kiáltvánnyal és az alkotók személyes vallomásaival.

Petra von Kant negyvenes, sikeres divattervező, nemrég vált el férjétől, szabad és tehetős. Váratlan szerelme a fiatal, gyökértelen Karin iránt teljesen felforgatja az életét, kicsúszik a lába alól a talaj. A régi megoldások, trükkök nem működnek. A szerelem fáj, az ember buta lesz tőle, majd nagyon okos. Petra sokat látott, kemény nő és éhezi a gyengédséget. Története kesernyés humorral világít rá minket saját gyarlóságainkra.

… és a kisember megérkezik a rideg világba és magára marad, leszakad Martáról, leszakad mindenkiről, magára marad, és ha elérkezik az ő ideje, elporlik és visszatér oda, ahonnan jött, semmiből lett és semmivé lesz, ez az élet rendje, embernek, állatnak, madárnak, halnak, háznak, szerszámnak, minden létező lénynek és tárgynak ez a sorsa. (Jon Fosse: Reggel és este)