"Itt az egyik valóság, az időé, itt a másik: én."
Az irodalmi Nobel-díjas osztrák írónő, Elfriede Jelinek varázslatos darabja az idő leküzdhetetlen hatalmáról szól, arról, hogy a múló idő hogyan nyer egyre nagyobb jelentőséget. Wilhelm Müller és Franz Schubert Téli utazás című ihletadó dalciklusának alapélménye az otthontalanság, és ez az életérzés áthatja Jelinek írását is.
A darab nyolc részből áll, melyben személyes problémaként megélt filozofikus elmélkedések váltakoznak a társadalom visszásságainak leírásával. Az utolsó részekben a szerző az anyjához való viszonyával és apja Alzheimer-kórral folytatott harcával néz szembe.
Fájdalmasan őszinte vallomás ez, mégpedig egészen szokatlan, a humort is különös fénytörésben mutató, groteszk módon.

A Téli utazás megkapta a legjobb új német drámának járó rangos elismerést, a Mülheimer Theatertage díját.

"A darabjaimban mindig ékesszólóan jut kifejezésre valami, de nem tudni, ki beszél, mit és hogyan? Az én Téli utazásomban a beszélő előtt vonul el a táj. Valaki nyugalmi, tétlen állapotban beszél… Ez egy álló helyzetben tett utazás… Ez a tétlenség, szünet, nyugalom már a hazatérés? Megérkezett az ember, vagy még van remény elmenni? Hiszem, hogy épp ebben a nyugalmi-álló helyzetben lehetnek azok a gyökerek, amelyek ehhez a helyhez kötnek szorosan. Gyökerek, amelyeket mindazok érzékelnek, akik megpróbálnak elmenni valahonnan, amit az ember otthonnak nevez."