A tiszta méz

A tiszta méz színdarabot egy valóban megtörtént, megdöbbentő esemény ihlette.

Pennsylvania államban 1866-ban alapítottak egy várost: Centráliát. Az álmos kisváros 1100 lakosa egyszer csak arra ébredt, hogy a régi, szemétgyűjtésre használt szénbánya ég. Ugyanis a város vezetősége a helyi önkéntes tűzoltókat arra kérte, hogy gyújtsák meg a bányában felgyűlt szemetet. Csakhogy a szén belobbant, égni kezdett, szétterjedt a járatokban és azóta is csak ég. Megállíthatatlanul ég. 1984-ben a lakókat elköltöztették, de néhányan mégis Centráliában maradtak. Hogy miért, pontosan nem lehet tudni. Talán egyszerűen csak élni.

Szálinger Balázs kortárs, mozgásszínházi meséjében életre kelnek Centrália megálmodott lakosai, a család, a három messzevágyó fiú, a három szerelmes nő, a Tűzoltó, a Mentős, a Kéményseprő és a Pap; megannyi álmodozó, kikben ég a vágy, hogy ki- és túllépjen abból és azon, amibe beleszületett.


„Széttöredezve, megátalkodottan
Vonszoljuk, férgek, saját magunkat:
Feltámadásra méltatlanok,
Méltósághoz túl alantasak,
Az alvilághoz életszagúak,
Földi életre alkalmatlanok,
Az alkalomhoz már félig sem illők,
Leszúrtuk rég a
Szív rendszerét, de ha bajba jutunk,
Mind azt hazudjuk, hogy ember a nevünk.”