A kárpátaljai Zoltánovics Zoltánnak az volt a végakarata, hogy a határ túloldalán, néhai menyasszonya, Kaposi Júlia mellé temessék el. A lány egykor abba halt bele, hogy Zoltánt elhurcolták a Gulagra. Zoltán temetését azonban a hatóságok nem engedélyezték odaát, a határőrség föltartóztatta a halottat, és végül a helyőrség udvarán temették el. A rendszerváltás után családja kihantoltatta, és megpróbálta ismét teljesíteni a végakaratát, azonban ez a próbálkozás is meghiúsult. A történettel akár egy napilap hátsó oldalán, a színes hírek között is lehetne találkozni.

Zelei Miklós a határral kettészakított közösségek tagjainak abszurd, szürreális sorsával újságíróként került kapcsolatba 1994-től, amikor A kettézárt falu címmel 2000-ben megjelent dokumentumregényéhez gyűjtött anyagot, a ma Ukrajnához tartozó Kisszelmenc és a Szlovákia területén lévő Nagyszelmenc történetét kutatva. Munkája közben helyi polgári jogi kezdeményezés indult a falu főutcáját kettéválasztó vasfüggöny lebontása és egy átkelőhely megnyitása érdekében. Zelei Miklós a kezdeményezés mellé állt, és 2004. április 26-án az Amerikai Egyesült Államok kongresszusának emberi jogi frakciója is meghallgatást tartott Washingtonban Szelmenc ügyében. A két magyar polgármester, Kiszelmenc és Nagyszelmenc vezetője mellett Zelei Miklóst is meghallgatta a grémium, később a magyar országgyűlés külügyi bizottsága. A gyalogosok és biciklisek előtt reggel nyolctól este nyolcig nyitva tartó határátkelőhely 2005. december 23-án nyílt meg. A Zoltán újratemetve című „tragigroteszkről” pedig azt mondja, közel húsz év kutatás tapasztalataiból merít.