A DIDERGŐ KIRÁLY
Móra Ferenc verses meséje alapján írta Topolcsányi Laura.

Nekeresd ország Nevenincs királyának mindene megvan, mégis boldogabb nála még a mezítlábas kisgyermek is. Hiába fűtik be a hatalmas kandallót, hiába bugyolálják aranyos palástba – a király rettenetesen fázik, sőt mi több: didereg! Mikor már a csengő barack, a mosolygó alma, de még a szóló szőlő venyigéje is tűzre kerül, betipeg egy pici lány a hatalmas trónterembe, s azt kérdezi mézédes hangján a farkasbundában vacogó királytól: miért szedette le a házuk tetejét, hiszen most megfázik a babája… A didergő királynak megolvad a szíve, babaruhának ígéri bársonyköntösét és menten kitárja ajtaját, hadd tóduljon be fázó népe, hadd lakjon jól a legkedvesebb vendégsereg…

És hadd kapjon a mi legkedvesebb vendégseregünk, a gyermekközönség egy csodás, zenével átszőtt, igazi bíborpalástos, fényes-tróntermes mesejátékot.