Van egy család. A Vajdáék. Apa, anya, Bence, Gergő.
Ez egy afféle jó család: nincs válás, van napi betevő, és még szeretet is.
Előbb-utóbb azonban megesik, hogy a családtagok vágyai és jövőről alkotott elképzelései csak egymás ellenében teljesülhetnek.
Előbb utóbb lehet, hogy a szülő hirtelen ugyanazokat a mondatokat hallja vissza, amit ő mondott még gyermekként, és hirtelen ott áll önmagával szemben…
A Facebook-ról pedig még nem is beszéltünk...
Komplex színházi nevelési előadás – játék, helyzetek, kérdések 14 éven felüli diákcsoportoknak, szülőknek és gyermekeiknek.

Az előadás az Escargo Hajója Színházi és Nevelési Szövetkezettel együttműködve jött létre.
Az előadás az NKA támogatásával jött létre.

Az előadás helyszíne: kamaraterem
Az előadás időtartama: kb. 120 perc

A résztvevők megérkezésekor a játék már folyik, a színész-drámatanárok a Vajda család tagjaiként, a Vajda család otthonában társasjátékoznak. Az 1., kb. 30 perces színházi részben egy karácsonyi vacsorán tör ki a konfliktus a családtagok között: mindnyájan elmondják jövőbeli terveiket,s ezek nemhogy nem egyeznek, de egymást is lehetetlenné tehetik. A tetőponton nyitás történik a nézők felé: az egyik színész drámatanári szerepbe lépve egy családi társasjátékban való részvételt ajánl a nézőknek. A Vajda család tagjai szerepben maradva egy-egy csoporthoz csatlakoznak, a csoportok egymással,egymásért vagy ellen játszanak. A társasjáték adott pontjain a színészek visszalépnek a színházi rész közegébe, de aztán folytatják a csoportos társasjátékot.

A lezáró színházi részben a csoportok által alkotott lehetséges jövőverziókat játsszák el a színészek.

Amikor a család átjut egy fejlődési fázison, a rendszeren belüli viszonyokat újra kell tárgyalni, ennek elmaradása szabályszerűen problémákat okoz. A családi élet fejlődési folyamatában elkülöníthető szakaszok vannak, melyek mindig újabb és újabb megoldandó feladatokat hoznak magukkal. Ezek változtatásokra provokáló hatásokat jelentenek, fordulópont jellegű időszakok. Igazi krízis akkor keletkezik, ha a család nem tudja funkcióit rugalmasan működtetni.

A játéktér fontos alapeleme a színházi résznek és a pedagógiai programnak, hiszen terepasztalon- videó-élő-vetítéssel dolgozó foglalkozásról van szó.
A terepasztalon egy 3D-s tökéletes világot láthatunk lekicsinyítve, amit Schuller Balázs tervez. Amit látunk, az gyönyörű, idealizált, a képzeletben és közösségi oldalakon látott élményekből születő tökéletességet sugalló fikció.
Ez az a világ, amit a mai fiatalok valóságként kergetnek és megélni akarnak.
Ám a családi változások - a fokozatosan növekvő normál kríziseknek köszönhetően – felbontják ezt a világot, és egy amorf anyagközpontú világgá változnak át (ennek tervezője Getto József képzőművész) -, ahol a tartalmi dimenziót már a foglalkozáson résztvevők adják.

Író-dramaturg: Nagy Orsolya
Bábtervező: Schuller Balázs
Díszlettervező: Gettó József
Rendező: Tóth Zoltán
Zene: a játszók
Játsszák: Czéh Dániel, Matta Lóránt, Papp Melinda, Kocsis Zsófia m.v., Arató Máté