Önironikus este, élveboncolás szóközökkel, szerepjátékokkal a valóság elfogadásáért. Az ember erotikus megtestesülése és tárgyiasulása. Nyilvános body shaming.

Legjobban a nőktől féltem - mondja a fiú, akinek egyetlen nap alatt a szemünk láttára hullik szét az élete, majd veszíti el a szerelmét, és hirtelen egy önismereti zsákutcában találja magát. Házszám sehol, tábla nem jelzi a menetirányt, az útvonaltervező nem reagál, és ahelyett, hogy segít- séget kérne, lehajtott fejjel megy tovább.

„Az élet szép. De még milyen szép! Vajon kezdődhet így egy történet? Idáig kéne, hogy eljussunk, nem? Ha most jobban belegondolnék, rájöhetnék, hogy elég nagy bajban vagyok. Én, e csodás, porlékony teremtménye eme felfoghatatlan univerzumnak. Azon is törhetném a fejem, ezen a kedves kis padon üldögélve, hogy vajon meddig élek még?