Anna Woltz varázslatos meséje most először kel életre a magyar színpadon – egy érzékeny, humoros, képzelettel teli történet két gyerek barátságáról, akik kezdetben nem értik egymást, de talán épp ezért van egymásra a legnagyobb szükségük.

Önironikus este, élveboncolás szóközökkel, szerepjátékokkal a valóság elfogadásáért. Az ember erotikus megtestesülése és tárgyiasulása. Nyilvános body shaming.

„Az élet szép. De még milyen szép! Vajon kezdődhet így egy történet? Idáig kéne, hogy eljussunk, nem? Ha most jobban belegondolnék, rájöhetnék, hogy elég nagy bajban vagyok. Én, e csodás, porlékony teremtménye eme felfoghatatlan univerzumnak. Azon is törhetném a fejem, ezen a kedves kis padon üldögélve, hogy vajon meddig élek még?