A kereteket egyrészt a korszakra jellemző stílusjegyek, másrészt a mozgásanyag struktúrája szabja meg. A zene a harmónia megteremtésére, az idő kitöltésére, szórakozásra és táncolásra szolgál; elemelt, súlytalan, elegáns létezés.

A koreográfia rendezőelve a kiszámíthatatlanság, az izmok és a reflexek működése.
Egzaltált szólókból közösség fejlődik, a szimultán mozdulatok szinkronná válnak.
A mozgás szétbomlott elemei új formákat alkotnak. A fizikalitás által kiváltott tudatállapot és annak a mozgásra való visszahatása végteleníti a koreográfiát.