Papageno a metróban

Vagy mi történik akkor, ha nem lehet egyértelműen eldönteni, a jelmez ment-e össze, vagy az énekes hízta ki azt? Ugyan mi történik akkor, ha a korrepetitor-nőnek fontosabb magánéleti válságának a megoldása, mint az operista felkészítése a szerepére? S vajon mi történik akkor, ha a dramaturgnő által elküldött új szövegfordítás nem jut el az énekesig, vagy, ha eljut is, ő ezt letagadja, és nem tanulja meg? Egyébként pedig, mi történik akkor, ha a rendező utálja az operaénekest az apja miatt, a hangja miatt, a levegővétele miatt?

Mellékesen, mi történik akkor, ha egy statisztacsaj a nővére esküvőjén együtt akar énekelni Papagenónkkal, és fizetségül természetbeli juttatást ajánl föl neki? S főleg, mi történik akkor, ha egy igazgatónőnek hat macskája van, közülük az egyik – a Karcsi – megbetegszik, és ilyen teherrel a vállán kell kirúgnia az operistát a társulatból? Megmondom, mi történik. Tarararam. Tarararam. És – tatam.

A Békéscsabai Jókai Színház előadása.