Ruszt Józsefet színházrendezői és színházcsinálói pályafutása során kritikusai ily módon jellemezték, rámutatva arra a különösségre, amely mindig is meghatározta színházi működését majd 45 éves rendezői pályafutása során.

Írói ambíciók fűtik pályája kezdetén a színházzal szemben, mégis színházteremtőként, színészpedagógusként, a társulati lét szükségességét valló, már a pályája elején európai színházi fesztiválokon sikereket arató rendezőként vonult be a Magyar Színháztörténetbe.

Ebben az évben lenne 75 éves.

Pályatársak, tanítványok, kollégáik emlékeznek a Mesterre, aki Goethe paradoxonjával tudta leginkább érzékeltetni a színház lényegét: „Az ember semmiképpen sem szabadulhat biztosabban a világtól, mint a művészet által… és semmiképpen sem kapcsolódhat hozzá szorosabban, mint a művészet által”

Az emlékező pályatársak: Cs. Németh Lajos, Farkas Ignác, Forgách András, Gálffi László, Kaszás Géza, Kézdy György, Nánay István, Sólyom Kati, Tóth Judit és Trokán Péter.

Az est házigazdái: Jordán Tamás és Nagy Cili