…Most olyasmit mesélek nektek,
min végre szívből nevethettek,
mer rájöttem én egyre-másra:
fütyültök ti a papolásra
meg a szentek életére…

– kezdődik imígyen a franciák Róka regénye, s ennél a beharangozásnál a Forrás Színház játéka sem adja alább. Az előadásban több mint hatodfélszáz éves szövegek kelnek életre, amelyek mindegyike mulattatni akar – s amelyek mindenen nevetnek. Lerántják a leplet az ájtatosságról – s láthatóvá válik mögötte az önzés meg a képmutatás.
A játékban felvonul előttünk a középkor színes világának megannyi szereplője: bárgyú nagyurak és buta parasztok, hetyke polgárnők és élvhajhász papok, hiszékeny férjek és ravasz ribancok, ártatlan leánykák és minden hájjal megkent zsiványok… Csak aztán nehogy valaki magára ismerjen bennük!
Mindenesetre a játszók tisztes kompániája előre biztosítja magát: csak ismeretlen szerzők művei kerülnek itt színre, s ha nem tetszik a kép, hát rajtuk verje el a port, ha tudja, a nagyérdemű nézősereg! Ha meg tetszik a játék, akkor…

Dicsérjétek a dalnokot,
Ki ilyen verset alkotott,
Históriáját, énekét,
Csudálja mind az úri nép.