Szokásos zsákutcák kelnek életre, és az improvizációs jelenetek segítségével, görbetükrön keresztül sírva-nevetve láthatunk rá önmagunkra.

Célunk: közösen alkotva, játszva, nevetve, szórakozva tanulni magunkat, egymást.

Játékos „Pár-tan” elevenedik meg, az iskolapad helyett az élet tanítómesterétől.

Hogyan űzzük ki magunkat a szerelem paradicsomi állapotából?

Miért nem tudjuk megőrizni a közelséget, az inspirációt, az intimitást?

Miért végződik a házasságok csaknem fele válással?

Hogyan, miért veszítjük el egymást?

Mi történik velünk, és bennünk ezen az úton?

Mit rontunk el, miközben mindannyian a feltétel nélküli szeretet, elfogadás megtapasztalására vágyunk? Hogyan építünk torlaszt, falakat játszmáinkból?

Mit kellene megtanulnunk, hogy esélyt adjunk önmagunknak és a kapcsolatunknak?

A kapcsolat maga is olyan mint egy kis élőlény.

A szerelemben megszülető első gyermek maga a kapcsolat. Ahelyett, hogy gondoznánk, ápolnánk, hogy virágzó „szeretetkertben” éljünk, mit is teszünk vele?

Hogyan változzunk, változtassunk, hogy a szerelmet, annak energiáját, s az abban kialakuló szeretetet tartósan megőrizzük?

Ezekre a kérdésekre keressük a választ az est folyamán, amikoris mindannyiunk számára ismert, hétköznapi élethelyzetek elevenednek meg.

Szerző és rendező: az életünk, mi magunk.