Puccini Tosca című operájában nem az a lényeg, hogy Rómában játszódik, nem is az, hogy az 1800-as esztendő nyarán. A darab dilemmái, érzelmei, döbbenetes fordulatai érdekesek. Az is kihagyhatatlanul fontos, hogy egy totalitárius rezsim uralkodása keretezi a történetet, amelyben a rendőrfőnök bármit megtehet: parancs nélkül elfogathat, törvény nélkül megkínozhat, eljárás nélkül bebörtönözhet és ítélet nélkül kivégeztethet bárkit. A két művész, az énekesnő Tosca és szerelme, a festő Mario bátorságát, hűségét, de óhatatlan tragédiáját is láttatja a darab, amelynek kulisszáihoz megfelelő analógiát mutat az ötvenes évek Budapestje, ahol még az Operaház is helyszínévé vált a személyi kultusz és a diktatúra eseményeinek. Az új Tosca-előadásban nincsenek direkt jelképek vagy történelmi személyek, de érezni lehet annak a sötét időszaknak a fojtogató levegőjét, amelyben éppúgy és sorsszerűen el kellett vesznie ártatlan/ártalmatlan művészeknek, mint ahogy az a különben kitalált Scarpia báró világában is történhetett.

Szerzők
Zeneszerző: Giacomo Puccini
Szövegíró: Luigi Illica, Giuseppe Giacosa

Alkotók
Rendező: Dr. Ókovács Szilveszter
Látványtervező: Lisztopád Krisztina
Művészeti tanácsadó: Almási-Tóth András
Világítástervező: Pillinger Tamás
Animációtervező: Czeglédi Zsombor
Magyar szöveg: Lami Klára
Angol szöveg: Arthur Roger Crane

Szereposztás
Karmester: Kesselyák Gergely
Floria Tosca - Ádám Zsuzsanna, Tuznik Natália
Mario Cavaradossi - László Boldizsár, Brickner Szabolcs
Scarpia - Szemerédy Károly
Cesare Angelotti - Pataki Bence
Sekrestyés - Kiss András
Spoletta - Erdős Attila
Sciarrone - Zajkás Boldizsár
Börtönőr - Zajkás Boldizsár