Önironikus este, élveboncolás szóközökkel, szerepjátékokkal a valóság elfogadásáért. Az ember erotikus megtestesülése és tárgyiasulása. Nyilvános body shaming.

A Ki ölte meg az apámat egy intim történet, mégis a politikai környezet és a társadalmi felelősség kérdése áll a középpontban. Az előadás arra tesz kísérletet, hogy ötvözze a bábszínházat a kortárs tánccal, a szövegkórust a politikai kiáltvánnyal és az alkotók személyes vallomásaival.

… és a kisember megérkezik a rideg világba és magára marad, leszakad Martáról, leszakad mindenkiről, magára marad, és ha elérkezik az ő ideje, elporlik és visszatér oda, ahonnan jött, semmiből lett és semmivé lesz, ez az élet rendje, embernek, állatnak, madárnak, halnak, háznak, szerszámnak, minden létező lénynek és tárgynak ez a sorsa. (Jon Fosse: Reggel és este)